Az élet szép!

Míg Amerikában, az 1950-es években szerelemittasan szteppeltek a fess hősök, hazánk filmjei milyen hangulatot tükröztek? Természetesen az élet nálunk is szép volt! Kedvencem az Állami áruház (Gertler Viktor 1952-es zenés vígjátéka), ahol különösen a Duna parti csónakházban lelhetünk hiteles korrajzra. A kellemes nyári napsütés minden korosztályt kicsalogat a csónakházba. Az idősebbek gondtalanul sakkozhatnak, napozhatnak, míg a pajtások vadul rohannak a vízbe, és persze láthatunk néhány elmerengő szerelmespárt, akik konstatálják „olyan szép a Dunán ilyen nyári délután, de vidám ez a csónakház!”

Hajdanán kitaláltuk barátnőmmel, hogy elmegyünk szteppelni, mert az milyen klassz! Kellemes régi zenékre, könnyedén, vidáman fogunk táncolni, akár a filmeken!  – gondoltuk mi.. ebből tulajdonképp csak az első valósult meg, de az sem teljesen, mert 10 másodpercenként le kellett állítani a zenét, mivel „NEM JÓ! Még egyszer előröl!!” Mindenesetre nagyon szeretem nézni, ahogy a régi amerikai filmekben szteppelnek a sztárok. Ki is tűztük többen célul, hogy - megfelelő idő eltelte után - minimum görkorcsolyán fogunk szteppelni, mint Gene Kelly.

Ez a video következik most az It's Always Fair Weather című 1955-ös filmből. (A tánc 2:18-nál kezdődik.)

Mikor próbálok „Az élet szép!” hitvalláshoz posztot kitalálni, elsősorban könnyedebb színdarabok, filmek jutnak az eszembe (habár ez talán az eddigi bejegyzésekből is kiderült). Végül is, ez nem is olyan furcsa, hiszen ezek a szórakoztató műfajok sok emberhez eljutnak, és bármilyen témához nyúlhatunk, a megfelelő művészi eszközökkel olyan színben tüntethetjük fel azt, ahogy nekünk tetszik. Akár a szörnyűbb történelmi események egyike is lehet hangulatos, boldogságot keltő.

Ilyen például Mel Brooks 1967-ben készített vígjátékában a Producerekben bemutatott Hitler tavasza című színdarab is, amit - a történet szerint - szándékosan bukásra szánnak.

Ennek ellenére nagyon kellemes kis betétdalt és ötletes koreográfiát készítettek hozzá.

Íme a filmből részlet, Springtime for Hitler:

Egyszer láttam egy életrajzi filmet róla, és teljesen lenyűgözött az a kitartás, energia, ami őt jellemezi. Annak ellenére, hogy nagyon tehetséges, és voltak sikerei, a díjjak is csak úgy záporoztak (minden rangosabb díjat begyűjtött, köztük a Tony-díjat, a Mar del Plata-i fesztivál legjobb színésznő díját, Emmy-díjat, Oscar-díjat, Golden Globe-díjat, a Brit Akadémia díját, és a Donatello-díjat), elég sok kudarc is érte. Három házassága is válással végződött, gyermeke nem született (többször elvetélt), mégis volt ereje betegségek és bukások után is újrakezdeni. 56 évesen is újraházasodott, amint komoly betegségből felgyógyult új koncertkörútra vállalkozott. Tényleg öröm volt nézni, hogy semmi nem dönti le igazán, annyira szeret élni.

Isten éltesse sokáig!

Talán legismertebb alakítása Sally Bowles a Kabaréból. Life is a cabaret!

A franciák tudnak élni. Legalábbis, ha Párizsra gondolok, az első kép, ami eszembe jut, a szép utcák, parkok és az a sok ember, akik hétköznap napközben is - miközben mi turistaként császkáltunk - hozzánk hasonlóan ráérősen sétálgattak, padokon üldögéltek, füvön olvasgattak, mintha mindenki a szabadságát töltené. Nem véletlenül ez az ország a sanzonok szülővárosa is.

Íme egy szép dal Edit Piaf-tól, a szerelem viszontagságairól, pozitív végkimenetellel:

Kél és száll a szív viharja
Mint a tenger vésze;
Fájdalom a boldogságnak
Egyik alkatrésze;
Az örömnek levegőjét
Megtisztítja bánat,
A kizajlott búfelhőkön
Szép szivárvány támad.

Tegnap a remény is eltört,
Az utolsó árboc,
Csupán a kétség kötött egy
Gyarló deszka-szálhoz:
Ma fölöttem és alattam
Ég és tenger síma;
Zöld ligetnek lombja bókol
Felém, mintegy híva. -

Nem törik a szenvedő szív
Oly könnyen darabbá,
Csak ellágyul, s az örömre
Lesz fogékonyabbá;
Mint egy lankadt földmüvesnek
Pihenő tanyája:
Kész boldogság lesz neki a
Szenvedés hiánya.

Nincsen olyan puszta inség
Hogy magának benne
A halandó egy tenyérnyi
Zöld virányt ne lelne;
És ha ezt a szél behordta
Sivatag fövénnyel:
Megsiratja... de tovább megy
Örökös reménnyel. -

Sivatagja életemnek!
Van pihenő rajtad;
Vészes hullám! szív-hajómat
Nem szünetlen hajtod;
Ha nehéz bú és nehéz gond
Rossz napokat szerze:
Kárpótolja a nyugalom
Enyhületes perce.

Godspell Boldogság duettje kapcsán eszembe jutott, hogy van ám azonos című magyar műremek is, nem kisebb szerző tollából, mint Kálmán Imre. A Csárdáskirálynőben fölcsendülő dalban már mindenki boldog, megoldódott az összes kellemetlen félreértés, ami egy operettben csak előfordulhat. Vidáman éneklik a szerelmesek:

„Százezernyi angyal zengi,boldogság, Százezernyi forró csókkal várok rád, Ezt kívántuk erre vártunk szívünk mélyén, Össze dűlhet a világ csak légy enyém.”

Az 1970-es évek népszerű broadway musical-je, (amely több magyarországi színházban is bemutatásra került) kicsit groteszk és kritikus stílusban boncolgat filozófiai kérdéseket Máté és Lukács evangéliumán keresztül. Van is benne egy idevágó dal, ami nálunk Boldogság duettként ismert, eredeti címe All for the best. Ebben a dalban Jézust és Júdást látjuk, amint az élet nehézségeiről folytatnak érdemi vitát. Jézus szerint mit számítanak ezek a földi nehézségek, mikor a mennyben üdvözülés vár, Júdás ellenben kissé kritikusabb, jobban kihasználná a földi lét szépségeit. Tehát ismét megbizonyosodhatunk arról, hogy minden csak hozzáállás kérdése.:-P

Kedvenc, és szerintem legeredetibb előadása ennek a dalnak egy amerikai társulattól:-) :

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán téát inni véled,
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Majd elfelejtettem! A magyar filmtörténetben is vannak ám életigenlő alkotások! Habár Kálmánchelyi Zoltán, Végh Zsolt és Stefanovics Angéla Libiomfi című filmjének talán nem konkrétan ez a végtelen optimizmus a központi üzenete, mégis tartalmaz egy rendkívül bájos dalt, ami szerint "Élni jó!".

Hallgassuk meg:

Vegyük szemügyre a filmvilág azonos című műveit. Mit is üzennek ezek nekünk?

Itt is van elsőként Az élet szép (La vita é bella) olasz filmdráma Roberto Benigni rendezésében és főszereplésével. A főhős Guido Orefice végtelenül optimista figura, aki mit sem törődve a II. világháború idején feltörő kétes politikai helyzettel, álmokat sző, szerelmes lesz, és természetesen ilyen hozzáállással minden be is jön neki. Megnyílik az álmodott könyvesboltja, feleségül veheti szerelmét, és gyönyörű kisfia születik. Egy darabig élvezhetjük a családi idillt, míg nem a történelem ismét közbe szól, és koncentrációs táborba viszik Guido-t és fiát Giosué-t. Guido itt sem tör meg, az egész borzalmas légkört egy nagy játéknak állítja be, hogy megkímélje kisfiát.

Üdvözlök Mindenkit!

Blogom címét magam sem szoktam többnyire elhinni, ezért bátorkodtam létrehozni ezt az oldalt, ahol összegyűjtök, minden szép és jó dolgot, ami megerősítheti az embert abban, hogy azért "vannak itt jó dolgok".

Kezdetnek egy kedves nóta: